Magyar Nemzet - Eltáncolni Rodin szerelmét

Megfelelni a kihívásoknak

Tunyogi Henriett táncművész, koreográfus Kékesi Mária és Dózsa Imre tanítványaként 1994-ben szerzett diplomát a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Tíz évig volt tagja a Magyar Nemzeti Balettnek, aztán külföldön próbált szerencsét. Sikerrel: évek óta kétlaki életet él, London és Budapest között ingázik. Tanult a washingtoni Kirov Akadémián, dolgozott a Lipcsei Operaházban, ahol Uwe Scholz darabjaiban táncolt. Fellépett többek között Rómában, Mexikóban, Bécsben, Spanyolországban, Pekingben, Delhiben. Legutóbbi, Camille Claudelről szóló önálló estje miatt töltött hosszabb időt itthon. A művésszel a darab kapcsán beszélgettünk.

Makrai Sonja

Nemrég mutatta be a budapesti Francia Intézetben Camille Claudel szobrászművész életéről szóló önálló estjét, a Lángoló márványt. Miért akart Rodin szerelmének tragikus életéről darabot készíteni?

– Camille Claudellel nyolc éve találkoztam szembe. Egy kanadai koreográfus meglátott és azt mondta én vagyok Camille. Elültette a fülemben a bogarat, de sokáig csak hordoztam magamban az ő történetét. A londoni művészbarátaim unszolására döntöttem végül amellett, hogy vigyem színre az életét, egyedül. Vásáry Tamás, a férjem írt egy verset Camille-ról, ez lett a darab esszenciája.

– Mi vonzotta ehhez a nőhöz?

– Nagyon nehéz sorsa volt: senki nem segítette. Egy olyan korban próbált nőként művész lenni, ahol ez szinte bűnnek számított. Camille szobrai – amelyeket mindig egyedül készített el, nem úgy, mint Rodin, akinek munkáit általában segítői fejezték be – megfoghatatlanok, végtelenül személyesek. Zseni volt, rejtélyes nő, aki a meg nem értettség és Rodin áldozatává vált. Családja kitagadta, anyja elmegyógyintézetbe záratta. Az őrültek háza sötétségében, elevenen halottként élte le élete nagy részét.

– A Lángoló márványban Rodin nincs jelen, csak Camille szemén keresztül látja a néző.

– Camille rögeszméje volt Rodin. Képzeletében sokkal erősebben létezett, mint a valóságban. Igazabb volt számára az elképzelt férfi, mint az hús-vér ember. Nagyon rövid időt éltek együtt, Rodin kihasználta a szerelmét, lelkét. Ez lett a nő veszte.

– Hol lehet látni még az előadást?

– Szeretném itthon játszani, de egyelőre, még nem látom a lehetőségeket. Londonban és Franciaországban már vannak felkérések, de az edinburgh-i fesztiválon is lehet, hogy bemutatjuk.

– Tíz évig volt tagja a Magyar Nemzeti Balettnek, aztán külföldön próbálta ki magát. Elégedetlen volt az itthoni lehetőségekkel? 

– A legrövidebb, legkegyetlenebb művészpálya a miénk. Kockáztatni akartam: elhagyni valamit, amit kívül-belül ismerek. Meg akartam tudni mennyire találom meg magam egy ismeretlen világban, ahol nincsenek kapaszkodók, csak magamra vagyok utalva. Vágytam arra, hogy más táncosokkal, más koreográfusokkal dolgozzam. Bizalmat szavaztam az életnek és az intuícióimra hallgattam. Szeretem, ha az élet feladatok elé állít, meg akarok felelni a kihívásoknak, mert ezek mindig megmutatják, hol tartok épp az életemben.

– Jelenleg szabadúszó. Londonban balettmesterként dolgozik több társulatnál, neves koreográfusok pedig szólódarabokat készítenek önnek.

-  Szerencsés vagyok: dolgozhattam Viviana Durante-val, vagy épp Balanchine utolsó szólista balerinájával, Antonia Franceschivel. Nagy találkozások ezek: kiváltság ilyen neves művészekkel együtt alkotni. Rajtuk keresztül pedig rengeteget tanulok magamról is. 

– Férjével, Vásáry Tamás zongoraművésszel visszatérő vendégek a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Mi inspirálta önöket arra, hogy közösen lépjenek színpadra?

– Hartung Sándor festőművészt évekkel ezelőtt inspiráltam Éva arcának megfestésére. Aztán 2003-ban, római kiállítás-megnyitóján – mikor Tamás már a férjem volt – felvetette mi lenne, ha az est részeként Tamás zongorázna, én pedig táncolnék. Nagy sikere volt, aztán egyik felkérés hozta a másikat. Így talált ránk Zimányi Zsófia, a Budapesti Tavaszi Fesztivál akkori igazgatója, aki meghívott minket, azóta minden évben fellépünk ott is. Márciusban Liszt Mephisto-keringővel fogunk fellépni: a koreográfiát Renato Paroni készíti majd, akivel, számos alkalommal dolgoztam együtt.