• en

 

Budapesti Tavaszi Fesztivál: "Az Isten két arca"

Tunyogi Henriett és Vásáry Tamás

2008. március, Művészetek Palotája

Sosem olyan egyszerű balett táncosokat hangversenyzongorával kombinálni, mint amilyennek látszik - különösen nem, ha a zongora áll a középpontban. De immáron negyedszerre hívja meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál a zongoraművész és karmester Vásáry Tamást, hogy balerina feleségével, Tunyogi Henriettel adjon koncertet, s a pár rendszeresen lép fel együtt fesztiválokon. Tunyogi, azon kívül, hogy saját szólóit koreografálta, együttműködött Renato Paroni-val, aki balettet tanít Londonban (illetve számos más nemzetközi intézményben) és aki nemrégiben koreografált a London Studio Centre Images of Dance társulatának.

Az este témája a romantikus agonia dilemmája: hogyan lehet megbékíteni a jót a rosszal, a fényt a sötétséggel, az együttérzést a szenvedéssel, vagyis az Isten két arcát. Tunyogi Henriett a fiatalon elhunyt balett táncos Nagy Zoltánnak dedikálta az előadást; mikor Vásáry Tamás megnyitotta a koncertet Chopin b-moll szonátájával, úgy tűnt, hogy ennek gyászinduló tétele egy szomorú megemlékezés volt. Majd két Liszt darab következett, s Tunyogi Benediction dans la Solitude c. műben reményt sugalló, félig improvizatív koreográfiát táncolt.

A Mefisztó-keringőt Tunyogi, Jose Tirado-val adta elő, aki szenvedő Fausztot alakított. (Brit balett-rajongók emlékezhetnek Tirado-ra, mint a Royal Balett táncosára 2000 és 2003 között, illetve mint a hattyúra, Matthew Bourne Hattyúk tava című darabjából.) Vásáry Liszt ördögi zenéjével tőrbecsalja Fausztot, s Tunyogi, Margitként, egyszerre vígasztaló és álnok illúzió. Liszt, ahogy azt Ashton is tudta, látványos koreográfiát igényel, s Paroni is ehhez tartotta magát. A koreográfus maximálisan kihozta Tunyogi ellentétes tulajdonságait: a hidegséget és melegséget, a komolyságot és vidámságot. Karcsú, ám erős, s a mozdulatainak tisztasága túlvilági, angyali vagy ördögi hatást kelt.

Az este második felében két kitűnő énekes, Hajnóczy Júlia és Brickner Szabolcs gazdagította a programot. Hajnóczy Gounod: Ave Maria és Liszt: Lorelei, Brickner Schubert Nachtmusik és Erlkönig c. darabjait adta elő. Tunyogi, hosszú sellő ruhában csábító Lorelei-t alakított: szirént, aki a gyanútlan matrózokat a sziklákhoz csalja. Az Ave Maria-t és Schubert Nachtmusik c. művét nem kísérte tánc, az apja karjaiból a fiút kiragadó, kísérteties Erlkönig történetében viszont Tirado számtalan arcát mutatta. A végletekig letisztult koreográfia Tunyogi szólójában és Tirado drámai elbeszélésében maximálisan kihozta a zene szépségét.

Előzőleg fenntartásaim voltak azzal szemben, hogy Beethoven Appassionata szonátáját, mely darab Vásáry átütő előadásában az elmúlással dacol, táncosok kísérjék. A táncosok azonban a mozgalmas utolsó tételre összpontosítottak, amikor Paroni pas de deux koreográfiájában összegezték az este tematikáját. Tunyogi vörösben, mint tüzes múzsa egy láng volt Tirado földi mérgének: nehéz volt eldönteni, hogy találkozásuk udvarlás-e vagy harc, Balanchine -stílusban. A pas de deux végén Tunyogi az ég felé nyúlt, a zene befejező viharzásában. Melodramatikusnak tűnhet, de a zongorán előadott gazdag romantikus zene kontextusában, roppant találó. Budapest elegáns, új Fesztivál Színháza kitűnő helyszínnek bizonyult, mivel a színpada szokatlanul tágas a viszonylag kis nézőtérhez képest, s a fa felületeknek köszönhetően jó az akusztika. (A szomszédos koncertteremben többek között Roberto Alagna és Nigel Kennedy adott szólóestet a március14-től 30-ig tartó Tavaszi Fesztivál keretében.)

Jann Parry - Ballet.co Vendégkritikus